MEGNYEKKEN tárgyatlan ige (
bizalmas,
hangutánzó)
Hirtelen rövid, nyekergő hangot ad.
A dívány megnyekkent alatta, ahogy ráült. || a. (
ritka)
Meg se nyekken: a) hang nélkül kiadja a páráját, meghal. □ Vannak fegyverkezve töltött lövegekkel, Kit egy olyan golyó elüt, meg se nyekken. (Jókai Mór) b) Meg se nyikkan.
- megnyekkenés; megnyekkenő; megnyekkent.