MEGGYŰLÖL [g-gy] tárgyas ige
Teljes mértékben gyűlölni kezd vkit, vmit.
Ezért a hazugságért meggyűlölte a barátját. Meggyűlölte addigi életét. □ Férjed jött sötét orcával. | Szörnyü ember!
Meggyülöltem őt, meg: mert él Hatalmával és jogával. (Petőfi Sándor) Nagyon hamar | meggyűlöltél, ahogy csak a | rang és pénz friss éveiben | gyűlölheti asszony az elmult | bűnök koldus cinkosát. (Szabó Lőrinc)
- meggyűlölés; meggyűlölő; meggyűlölt; meggyűlöltet.