Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (népies) <Állatot erős hanggal, ütéssel> egy ízben eredményesen gyorsabb mozgásra, futásra ösztönöz. A kocsis egy pár ostorcsapással megzavarta lovait. A kutya nagy csaholással megzavarta a vadat.
2. <Személyt, csoportot> tevékenységéből, gondolatmenetéből kizökkent. Megzavarja a beszélgetőket, a sakkozókat. Elfelejtettem, mit akartam mondani, mert megzavartál a közbeszólásoddal. □ Mulassatok, szép ifju párok, Meg nem zavarlak, ha mélázok (Gyulai Pál) A kökénybokrok között nem volt valami kellemes helyünk. Meg is zavartak olykor bennünket. (Gárdonyi Géza) Megzavart aggastyáni békéjében egy mankón járó, monoklis öregurat. (Hunyady Sándor) || a. <Vmely tevékenységet, működést> rendes menetéből kizökkent, egy időre megakaszt. Beszélgetésüket a telefon berregése zavarta meg. Egy baleset megzavarta a forgalmat. Munkáját asszonyi sikoltozás zavarta meg. Az illegális kommunista párt munkáját a rendőrség gyakran megzavarta.
3. Megzavar vkit, vmit: vmely élőlény tájékozódását nagyon megnehezíti, v. lehetetlenné teszi. Az ellentmondó hírek megzavarták a kint várakozókat. Az autó erős fénye megzavarta a lovakat. A leszálló köd megzavarta a turistákat. || a. Megzavarja vkinek az agyát, az eszét, a fejét: <ital, heves érzelem v. érzéki benyomás> megfoszt vkit józan ítélőképességétől. □ Csók az észnek könnyen zavarója; | Pistának is megzavarta eszét. (Petőfi Sándor) Aztán csínján bánjék a borral, könnyen megzavarhatja a fejét. (Mikszáth Kálmán)
4. <Személy, dolog vmely nyugalmi állapotot, harmonikus viszonyt> magatartásával, ill. hatásával teljesen bizonytalanná tesz; egy időre megszüntet. Megzavarja a békét, a csendet, a nyugalmat. Boldogságukat csak az asszony féltékenysége zavarta meg. □ A nagy csöndességet megzavarta a gyerek, aki vizet hozott a Marosról. (Herczeg Ferenc)