Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MEGVETÉS főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
  • 1. (átvitt értelemben is) A megvet (1–4) igével kifejezett cselekvés, ill. az a tény, hogy vki megvet vmit. Az ágy megvetése; a vállalkozás alapjának megvetése.
  • 2. (átvitt értelemben) Erkölcsileg hitvány v. szellemileg értéktelen, (ill. annak tartott) személy, dolog iránti érzelem. Megvetéssel fordul el vkitől, vmitől; megvetéssel sújt vkit, vmit. □ Hogy hazámat megtagadjam, Megvetés jelét hogy adjam: [hatalom] Azt se követelheti! (Czuczor Gergely) Mikor a parasztember hozzáért, megvetéssel pillantott rajta végig. (Gárdonyi Géza) Gúny és megvetés | gyúlt bennem papok és templomok | és egyházak ellen. (Szabó Lőrinc)
  • Szóösszetétel(ek): közmegvetés.
  • megvetési.