Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MEGVÉREZ
MEGVERSEL
MEGVERT
MEGVESZ [1]
MEGVESZ [2]
MEGVESZEKEDETT
MEGVESZEKEDIK
MEGVESSZŐZ
MEGVESZTEGET
MEGVESZTEGETHETETLEN
MEGVESZTEGETHETŐ
MEGVESZTEGETŐ
MEGVET
MEGVÉTEL
MEGVETEMEDIK
MEGVETENDŐ
MEGVETÉS
MEGVÉTÓZ
MEGVETŐ
MEGVEZEKEL

MEGVISELT melléknév -en, -ebb [e, e]
  • 1. A folytonos v. a gyakori használattól elkopott, elnyűtt <holmi, kül. ruhanemű>. Megviselt bútorzat, pamlag, ruha. Megviselt, gyűrött kalapját köszönésre emelte. □ Lábszárain megviselt kék nadrág. (Vas Gereben) Czinka Panna… kikeresve a szoknyája öblös zsebéből a megviselt kártyákat, leült. (Jókai Mór)
  • 2. <Sok fáradsággal járó életmód v. csapások és szenvedések következtében> elgyengült, kimerült <személy, szervezet>. A gyomortól megviselt szegény asszony. □ A megviselt idegrendszer… zsákmánya lett az észvesztő kísértéseknek. (Kuncz Aladár) Nagyon megviselt volt, arca duzzadt, szeme… bágyadt. (Kosztolányi Dezső)
  • 3. Az ilyen személyre jellemző, rá valló <arc, külső>. Feltűnt, hogy az arca mennyire megviselt, elkínzott.
  • megviseltség.