Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (átvitt értelemben is) Olyan <személy>, aki megvet (13) vmit. Az ágyat megvető asszony; a lábát vhol megvető ellenség; vmely tudományszak alapját megvető tudós.
2. (átvitt értelemben) Olyan <személy>, aki erkölcsi v. szellemi szempontból hitványnak v. értéktelennek tart vkit, vmit. A léha életet megvető bölcs; a jellemtelen társát megvető ifjú.
3. (átvitt értelemben) Megvetést (2) kifejező <magatartás, megnyilatkozás>. Megvető arcfintor; megvetően köp egyet; megvetően végigmér vkit. □ "Fossz hát, zsivány és vidd, amit találsz!" | Szólt megvetőleg a várúr. (Petőfi Sándor) Jancsi megvető pillantással ezt mormogta feléje: Szeretem, ha a bolha köhög. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév -t, -je [e] (ritka, bizalmas) <Csak ebben az állandósult szókapcsolatban:> Nem megvetője vminek: nagyon szeret vmit. □ Arcáról látszik, hogy nem volt megvetője a jó dolgoknak, a vidámságoknak. (Krúdy Gyula)