Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. tárgyas Megveti az ágyat: a) <lefekvés előtt> az ágyneműt úgy rendezi el, hogy az ágyba bele lehessen feküdni. □ Átellenben az ágy. Réges-régen Lehetett megvetve, Lefekünni beléje, nem támad Senkinek is kedve. (Petőfi Sándor) Megvetette az egyik ágyat. A lánynak a díványra ágyazott. (Nagy Lajos) b) <felkelés után> az ágyneműt a szoba nappali rendjének megfelelően rendezi el.
2. tárgyas (átvitt értelemben) Megveti vminek az alapját v. (régies) a fundamentumát: megteremti azokat a föltételeket, amelyek lehetővé tesznek vmit; megalapoz vmit. Első ötéves tervünk megvetette a szocializmus alapjait. □ Most vesd meg erkölcsi jövődnek alapját. (Deák Ferenc) Örökös fejünkké tesszük Csóri vajdát, | Ki Cigányországnak megveti alapját. (Arany János) Egy messzeható hatalomnak kell megvetni a fundamentumát. (Mikszáth Kálmán)
3. tárgyas <Testrészt> erősen, szilárdan nekitámaszt vminek. Megveti hátát a falnak; megveti a lábát vhol: (átvitt értelemben is) szilárd helyzetet foglal el, hogy onnan tovább terjeszthesse befolyását, hatalmát. □ Hol a tagadás lábát megveti, Világodat meg fogja dönteni. (Madách Imre) Egy Perlhut nevű német megvetette a lábát nálunk. (Petelei István) Egy rozsdás sisakú magyar vitéz szökdelve kúszik az oromra. megveti a sarkát egy kőben. (Gárdonyi Géza)
4. tárgyas (ritka) <Kártyát> meghatározott alkalommal (ki)vet, kirak. □ Háromszor veté meg a kártyáit neki, Háromszor egyformán jött a szerencse is. (Arany János)
5. tárgyas (tájszó) Megveti a szekeret: a szekér hátulját fölemeli és kissé arrább helyezi, hogy szűk helyen való fordulását lehetővé tegye.
6. tárgyatlan (tájszó) <Háziállat> elvetél.
7. tárgyas (átvitt értelemben) Szellemileg értéktelennek v. erkölcsileg hitványnak tart vkit, és ezt magatartásával rendsz. ki is fejezi. Megveti a jellemtelen embereket. □ Még eddig kevésre becsűltelek, | de most idétlen rémítésedért | megvetlek. (Katona József) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Értéktelennek tart vmit, s ezért nem veszi komolyan, nem törődik vele. Megveti a címeket; nem vet meg vmit: szívesen él vele, szereti. Nem vetem meg a jó bort. □ Hát ne gondolj a világgal, Bölcs az, mindent ki megvet. (Kölcsey Ferenc) Ne vesd meg a bort, táncot, dalt, szerelmet. (Gyulai Pál) Ne vessék mög a mi szögény asztalunkat. (Gárdonyi Géza) || b. tárgyas (átvitt értelemben) Magához méltatlannak ítél vmit. Megveti a munkát.