MEGVESZEKEDIK tárgyatlan ige (jelentő mód jelenben rendsz.:) megveszekszik (
népies)
Megvesz [2] (12), megdühödik, megbolondul.
A kutya megveszekedett. Veszekedjem meg, ha nem igaz! □ Három bokor saláta, | Kántor Teri kapálta, | Egyél dzsidás belőle, | Isten úgyse! megveszekedel tőle. (népköltés) Veszekedjem meg, ha tréfáltam. (Petőfi Sándor) A bányász- és erdésztanulók [farsang utolsó napján]
veszekszenek meg. (Mikszáth Kálmán)