MEGUTÁL [g-u] tárgyas ige
Megutál vkit, vmit: vkivel, vmivel szemben utálat fogja el.
Megutáltam azt a hízelgő, alakoskodó embert. Megutálta az ottani kosztot. Megutáltam még a szagát is. □ Testvért testvér, apát fiú elad
Mégis, ne szóljon erről ajakad, Nehogy, ki távol sír e nemzeten: Megutálni is kénytelen legyen. (Tompa Mihály) Megutáltam
irodalmunkban a sok kicsinyes hiúságot. (Gyulai Pál) Hajh, megutáltam az életet. (Ady Endre) Megútáltam hitet és csókot. (Szabó Lőrinc)
- megutálás; megutálható; megutáló; megutált; megutáltat.