MEGÜTKÖZÉS [g-ü] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
Általában a megütközik igével kifejezett cselekvés, ill. történés; az a tény, hogy vki megütközik (vkivel, ill. vmin).
- 1. Összeütközés, összecsapás, csata. Az ellenséggel való megütközés. Fegyveres megütközésre nem került sor.
- 2. (átvitt értelemben) Meglepődés, enyhébb megbotránkozás. Vkinek az állapotán, a viselkedésén, vmin való megütközés; kifejezi megütközését. Megütközéssel állapítja meg, hogy
Nem talál benne megütközésre valót. Megütközését ne vedd komolyan! □ Alig várta, hogy lóra ülhessen
De éppen mikor
útra akart kelni Szöged felé, legnagyobb megütközésére a másik két társat is látja jődögélni. (Móricz Zsigmond)
- megütközési.