MEGTRÉFÁL [g-t] tárgyas ige
Tréfálva beugrat és nevetségessé tesz vkit.
No várj, nem tréfálsz meg többé mindenki előtt, te gézengúz! □ Az idegen hivatalnokot
megtréfálni
volt a legszebb virtus. (Jókai Mór) És hallga, a hajó kormányosa Hangot hall
Ki az, Ki volna? Nem csoda. | Csak feje zúg
a bortul. | De ni! Nem volt ez az előbbi hang? | "Thamus!"
No várj, nem tréfálsz meg bitang! (Reviczky Gyula)
- megtréfálás; megtréfálgat; megtréfálható; megtréfáló; megtréfált; megtréfáltat.