MEGTORLÁS főnév -t, -ok, -a
(
választékos) A megtorol (1, 1a) igével kifejezett cselekvés, eljárás; az a cselekvés, hogy vmit megtorolnak.
Kemény, szigorú, véres megtorlás; megtorlás nélkül hagy vmit; megtorlással él. Ez a tett megérdemelte a megtorlást. Cselekedete, magatartása kihívja a megtorlást. Kíméletlen megtorlást alkalmazott ellene. □ A
katonák segítettek
a károsultnak a megtorlásban. (Gárdonyi Géza) || a. (
hivatalos) Vmely bűntettért kiszabott büntetés.
A büntetés a bűncselekmény megfelelő megtorlása. Rossz hatással lenne rá, ha lopása megtorlás nélkül maradna. Az állam él a megtorlás jogával. □ Őszinte vallomásod megmenti éltedet, de bűnös megtorlásra vár. (Jókai Mór)