Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Általában olyan, ami megtört, meg van törve, ill. amit megtörtek (14, 7). Megtört anyag, bor, ellenállás, fény, támadás. □ Így visszasivalkodik és elenyész Megtört fuvalommal az északi vész. (Vörösmarty Mihály) A zuhatagok megtört vízpárája üdítően csapkod a szemközt jövő arcába. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Olyan <személy>, akinek erejét, lelkét megviselte, megtörte a sok csapás, betegség, testi, lelki szenvedés. Megtört ember. □ Mikor jövök megtörten, lankadottan, Mutatsz-e víg, derűlt ábrázatot ? (Vörösmarty Mihály) Ismertette a helyzetet, hat oldalon át Egy megtört szülő levele volt egy másik megtört szülőhöz. (Kosztolányi Dezső)
3. (átvitt értelemben) Az ilyen személyre jellemző, rá valló, vele kapcs. <hang, szem, szív>; megviselt, törődött, szomorú. Fájdalomtól megtört szívvel jelentjük, hogy Megtört hangon beismerte, hogy tévedett. Megtört szemében már alig látszott élet. □ Ki mondja meg Visegrád táján | A bágyadt alkony Nem Zách Klárának megtört szelleme? (Petőfi Sándor) A leány megtört szemekkel tekinte anyjára. (Jókai Mór)