Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MEGVALL tárgyas ige
  • 1. Őszintén feltár vkinek <vmely cselekedetet, gondolatot, tényállást, amelyet eddig rejtegetett, v. amelyről eddig nem beszélt>. Megvallja a szerelmét, a titkát; megvallja, hogy… □ A férfiak nem szokták azt egymásnak megvallani, hogy fáj a szívök. (Jókai Mór) Az emberek hallgatnak, míg vergődnek. Röstellik a családnak megvallani, hogy szegények. (Gárdonyi Géza) || a. (vallásügy) Megvallja bűnét v. a bűneit: a) <papnak> meggyón; b) <imádságban> elismeri bűnösségét. || b. (vallásügy) Megvallja hitét: <más(ok) előtt> kinyilvánítja hitét.
  • 2. Őszintén megmond vmit. Megvallja az igazat; az igazat megvallva; meg kell vallani. Megvallom, hogy… Valld meg az igazat, rosszul tetted! □ Megvallom, nem szoktam még meg ez eledelt. (Petőfi Sándor) Nem tudott másutt aludni. Csak a saját ágyában. Megvallom, nem tudom, mit szeretett azon az ágyon, mert nem volt benne semmi, csak szalmazsák. (Móricz Zsigmond)
  • 3. (ritka) Bevall (1). A bíróság előtt azt is megvallotta, hogy kinek a felbujtására követte el a bűntettet.
  • megvallás; megvallható; megvalló; megvallott.