MEGTISZTELTETÉS [ë-e-e-e] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
- 1. Az a tény, történés, hogy vkit, vmit megtisztelnek (vmivel); vkit (vki részéről) ért tiszteletnyilvánítás, kitüntető megkülönböztetés. Nagy megtiszteltetés ér vkit; megtiszteltetésben részesít vkit; megtiszteltetésben részesül vki; megtiszteltetésnek tart, tekint, vesz vmit. Különleges megtiszteltetés volt számunkra, hogy
Neki jutott az a megtiszteltetés, hogy
Azt sem tudta, hova legyen a megtiszteltetéstől. Nem tudott mit kezdeni azzal a megtiszteltetéssel. □ Kulacsos Nagy Mihály
dicsekedett hallatlan összeköttetéseivel s azzal, hogy
a legelőkelőbb úr is mekkora megtiszteltetésben részesítette őt. (Móricz Zsigmond) Időnkint soká megtiszteltetés | volt
, hogy Pesten lehetek, és | hogy befogadnak. (Szabó Lőrinc)
- 2. (választékos) <Előkelő személynek> vkinél tett megtisztelő, előkelő látogatása. Erre a megtiszteltetésre nem is mertünk volna gondolni. Minek köszönhetjük a megtiszteltetést? A házunkat ért megtiszteltetéssel boldoggá tett bennünket.