MEGTÉVESZTÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A megtéveszt igével kifejezett cselekvés, eljárás, ill. folyamat; az a cselekvés, tény, hogy vkit, vmit megtévesztenek, ill. az a tény, hogy vmely körülmény tévedésbe ejt vkit.
Akaratlan, csalárd, tréfás megtévesztés; a megtévesztésig hasonlít v.
hasonló: annyira hasonló vmihez, hogy összetéveszthető vele.
Az okozta a megtévesztést, hogy az elágazásnál nem volt jelzőtábla. □ Az ötforintost valóban készítette lakásán, de csak egyetlen egyet,
amely megtévesztésig hasonlított a valódi bankóhoz. (Krúdy Gyula) || a. (
jogtudomány) Vkinek, vminek szándékosan, rosszhiszeműen való tévedésbe ejtése, becsapása.
Az adásvételi ügyletet megtévesztés miatt megtámadja.
- megtévesztéses; megtévesztési.