Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. tárgyatlan Hosszú ideig, ill. csendben ül, ülve marad vhol. Ülj meg itt szépen, míg jövök! Szép csendesen megül a padon. A madarak hallgatva megülnek. □ Laci te, Hallod-e? űlj meg itten az ölemben, De ne moccanj. (Petőfi Sándor) Lomhán megűlök a kályha mellé bújtan. (Tóth Árpád) || a. Megbújva egy helyben marad, megbúvik. Megül a nyúl; megült a bokrok között. □ Egy este gyönyörű, félelmetes | pillangót fogtunk, halálfejeset | s mikor remegő | szárnyaival egy sarokban megült | seprűvel leütöttük. (Szabó Lőrinc) || b. <Tyúk> kotlani kezd. Nem akar ez a kendermagos megülni, borítsd rá a kast! Megültek már a tyúkjaink.
2. tárgyas Vmely lovat megül v. megüli a lovat: biztosan ül rajta, nem esik le róla. Szőrén üli meg a lovat. □ [A lovat] úgy megülte, mintha oda lett volna nőve. (Mikszáth Kálmán) A csikó olyan vad volt, hogy senki se bírta megülni. (Gárdonyi Géza)
3. tárgyas (népies, régies) <Vmely helyet, kül. ülőhelyet> rajta v. benne ülve, hosszabb időn át elfoglal. Sokszor megülte nálunk a kemence padját. □ Künn a tábor, hadankint, megűli a gyepet. (Arany János) [A börtönt] bizony megülik jó darabig. (Mikszáth Kálmán)
4. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) Megül vmit: <csend, bánat, nyomasztó hangulat> úrrá válik vmin; rátelepszik vmire. Végtelen csend üli meg a tájat. □ Sokszor ülte meg.. a szegény anya homlokát a ború. (Mikszáth Kálmán) Öreg korát dús bánat ülte meg. (József Attila)
5. tárgyas (elavult, irodalmi nyelvben) Megül vmit: vmely vár, város környékét megszállva bekeríti; elfoglal, bevesz, megszáll. □ A nádor Aversza falait kerűli, | De idő kell, csak míg rendesen megűli. (Arany János)
6. tárgyatlan (népies) <Szél, vihar, hullámzás> elül, elcsendesedik. Estére megült a szél. □ Már messze jár a hajó, s még egyre érkeznek a hullámok, csak sokára kezdenek megülni. (Nagy Lajos)