MEGTÉRÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a megtér [1] igével kifejezett cselekvés, ill. az a tény, hogy vki, vmi megtér.
- 1. (tájszó, régies, irodalmi nyelvben) Visszajövés, visszatérés, visszaérkezés, ill. visszafordulás. A portyázók megtérése. || a. (átvitt értelemben is, ritka, irodalmi nyelvben) Vmely elhagyott v. addig ellenséges közösséghez csatlakozás, oda való visszatérés, (vissza)pártolás. □ A labancok szívesen látták; hangosan nyilváníták örömüket a nem várt megtérésen. (Jókai Mór)
- 2. (átvitt értelemben, vallásügy) <Keresztény, kül. katolikus szóhasználatban:> vallásossá, hívővé válás. Kései megtérés; a bűnösök megtérése; megtérést hirdet, prédikál. || a. (átvitt értelemben, vallásügy, történettudomány) Keresztény hitre térés. A pogányok megtérése; Pál apostol megtérése. □ Aj, Konstantinus, látod mennyi rosszat | szült nem megtérésed, de adományod, | mellyel először lett egy pápa gazdag! (Babits MihályDante-fordítás) || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Jó irányba történő gyökeres megváltozás, megjavulás, jó útra térés. A tékozló fiú megtérése.
- megtérési.