MEGTÉPÁZ tárgyas ige
1. Megver, elpüföl vkit, rendsz. úgy, hogy több-kevesebb hajzatát is kitépi.
Alaposan megtépázták egymást. □ Édesapja
őt nem egyszer megtépázta e szobában. (Eötvös József) Szijj Gergely uram
a feleségét gyakorta meg szokta tépázni. (Jókai Mór)
- 2. (átvitt értelemben) Megtépáz vmit: tetemes kárt tesz vmely erkölcsi értékben. Megtépázza vkinek a becsületét, a hírnevét, a tekintélyét.
- megtépázás; megtépázó; megtépázott; megtépáztat.