MEGÜL [2] [g-ü] tárgyas ige, (
ritka,
régies) megüll
<Vmely ünnepet, ünnepi alkalmat> családi, népi, vallási stb. szokásoknak megfelelően rendsz. ünnepség, összejövetel keretében megtart; megünnepel.
Megüli a neve napját, a születése napját; megüli vminek a torát; megülték a kézfogót. Megülték a karácsonyt. □ Amely uton jött volt, azon is ment vissza
| Nagyfaluba másnap, és le Szalontára, | Készűlni Anikó nagy lakodalmára; | Új boron azt mindjár, tudom meg is űlik. (Arany János) Ő a menyekzőt nem jött el megüllni. (Szigligeti Ede) Biztatták ne féljen, s télen megülik a lakodalmat. (Tolnai Lajos)
- megülés; megület; megülhető; megülő; megült.