Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MEGSZÓLALTAT tárgyas ige
  • 1. Megszólaltat vkit, vmit: odahat, előidézi, hogy vki, vmi (kül. hangszer) megszólaljon (1–2); megszólalásra bír, késztet vkit, vmit. Megszólaltatja a csengőt, a harangot, a szirénát; megszólaltatja a furulyát, a hegedűt, a tárogatót. Nehezen tudta megszólaltatni a hallgatag embert. □ Szép nagy szajkó… Hát tud beszélni? – …Adja csak ide az én kezembe úrficska, majd megszólaltatom én mindjárt. (Mikszáth Kálmán)
  • 2. (átvitt értelemben, választékos) Megszólaltat vmit: odahat, előidézi, hogy vmely zenemű felhangozzék. A zenekar Beethoven IX. szimfóniáját szólaltatta meg.
  • 3. (választékos) <Érzelmi, eszmei, szellemi tartalmat> kifejez(ésre juttat), hangot ad neki. A szónok valamennyiünk kívánságát szólaltatja meg, amikor… Költeményeiben Petőfi az egész nép szabadságvágyát szólaltatta meg.
  • megszólaltatás; megszólaltatható; megszólaltató; megszólaltatott.