MEGSZÓL tárgyas ige (kissé
népies)
Megszól vkit: vkiről távollétében vmely tettével, tulajdonságával, magatartásával kapcsolatban nyilatkozik róla.
Csípős nyelvük van, szeretik megszólni az embert. □ Ha hát csupán szerelmet És bort fogok danolni: Magyarjaim! kikérem, Ne szóljatok meg érte. (Csokonai Vitéz Mihály) Egy kis pletyka is támad, megszólják a távollevőket. (Arany János) Adott négy krajcárt, csak hogy éppen meg ne szólják. (Móricz Zsigmond)
- megszólható; megszóló; megszólt.