MAGOL [2] ige -t, -jon (
bizalmas,
rosszalló)
tárgyas Gondolkodás nélkül, gépiesen, szó szerint tanul vmit; bifláz.
A leckét magolja. Nyelvtant magol. □ Unalmas római jogot és lélektelen statisztikát kellett magolnia. (Babits Mihály) || a. (tárgy nélkül)
Egész délután magolt. Ne magoljatok, hanem értelmesen, gondolkodva tanuljatok! □ Az udvaron künn magoltak a
leánykák a küszöbön. Könyv volt az ölükben. (Gárdonyi Géza)
- Igekötős igék: bemagol.
- magolás; magoltat.