MEGSZÓLALÁS főnév -t, -a (csak egyes számban)
A megszólal igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás, ill. történés; az a tény, hogy vki, vmi megszólal, szólni kezd, hangot ad.
Az ágyúk, a csengő, a harang(ok), a telefon megszólalása. A diák megszólalásakor látta már a tanár, hogy nem készült. □ Akárhogyan szelídítem lágy megszólalásra a hangomat, úgy recseg az, mintha szitkozódnám. (Jókai Mór) || a. (
átvitt értelemben is)
A megszólalásig hasonlít vkihez, vmihez: igen nagymértékben, szinte a felcserélhetőségig h.
Az ikrek a megszólalásig hasonlítanak egymáshoz. || b. (
átvitt értelemben is)
A megszólalásig hű: nagyon életszerű, szinte tökéletesen hű mása, képe vkinek, vminek.