Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MEGSZÓLÍT tárgyas ige
  • 1. Megszólít vkit: szóval fordul vkihez; szóba elegyedik, beszélgetést kezd vkivel. Az utcán megszólította egy ismeretlen ember, és felvilágosítást kért tőle. □ Mátyás megszólította a csendőröket, ismerte őket személyesen. (Móra Ferenc) || a. Megszólít vkit: <írásban a szöveg, élőszóban a beszéd, az előadás megkezdése előtt> a szokásos, társadalmilag kialakult formával felhívja mondanivalójára vmely személy, közösség figyelmét. Kérvényében a minisztert így szólította meg: Miniszter Elvtárs! A közönséget így szólította meg: Tisztelt hallgatóim! || b. Leszólít (3). □ A lányok közül sokan kihívóan a szemembe néztek, rám nevettek, sőt megszólítottak. (Hunyady Sándor)
  • 2. (tájszó) Figyelmeztet vkit, vmely tettét helytelenítve rászól vkire. Ne szemetelj, mert megszólítanak.
  • megszólítgat; megszólítható; megszólító; megszólított; megszólíttat.