Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MEGSZEPLŐSÍT tárgyas ige (ritka)
  • 1. Szeplőssé tesz. A tavaszi nap megszeplősítette az arcát.
  • 2. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) <Nőt> nemi ártatlanságától, tisztaságától (erőszakkal) megfoszt; megbecstelenít. □ Bánk bánnak a feleségét A királyné öccse Erőszakos lator móddal Megszeplősítette. (Petőfi Sándor)
  • 3. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Megszeplősít vkit, vmit: vkinek, vminek szellemi v. erkölcsi tisztaságán foltot, csorbát ejt. □ Azt hittem, a szemem kiég, s már a hallgatása által az ilyen beszédnek meg vagyok szeplősítve. (Jókai Mór) Megszeplősíté az irodalmat ízetlen firkáival. (Lévay József)
  • megszeplősítés; megszeplősített; megszeplősíthető; megszeplősítő.