MEGSZÁRAD tárgyatlan ige
<Vékony rétegben levő nedves anyag, tárgy v. vmely testnek, tárgynak nedves felülete> teljesen szárazzá válik.
Megszárad a sáros cipő, a festék a vásznon, a vizes ruha. Alig száradt meg rajta a nyomdafesték: még egészen friss (vmely) nyomtatvány.
Még nem száradt meg rajta a tinta: nemrégen írták alá <az iratot>.
Már megszáradt a haja. Addig nem öltözöm, míg nem száradtam meg. □ Kardics bácsi az írást hagyta megszáradni, és akkor összehajtotta és betette a nagy bőrtárcájába. (Móricz Zsigmond) || a. (
népies,
durva)
Akasztófán száradj meg!: <durva szitokként:> akasszanak föl!
- megszáradás; megszáradó; megszáradt.