MEGPIHEN tárgyatlan ige
<Mozgás, fárasztó tevékenység után> pihenőt tart.
Ledőlt az ágyra, hogy megpihenjen. (
átvitt értelemben, gyak.
gúnyos)
Megpihen babérain: elért eredményeivel, sikereivel megelégedve, tétlenül élvezi az elismerést. □ A csárdánál törpe nyárfaerdő
Ott tenyészik a bús árvalányhaj
Hűs tövihez déli nap hevében Megpihenni tarka gyíkok térnek. (Petőfi Sándor) Száguldva jártunk s most megpihenünk, Hol friss szivek, szomjas szemek fogadnak. (Ady Endre) || a. (
átvitt értelemben,
ritka) Pihenve megáll vmin, vhol; megnyugszik.
Megpihen vmin a szeme: kedvteléssel, önfeledten, hosszasan nézi. □ Tárgyat keres elménk: Borongó kedélyünk mely felderítené S melyen megpihennénk! (Tompa Mihály) [Az asszony] formás kis félcipőjén megpihent a tekintete. (Krúdy Gyula) A felhők
távoliak, a fölfelé vetett tekintet
hosszasan megpihen fényes
peremükön. (Nagy Lajos)
- megpihenés; megpihenget; megpihenő; megpihent; megpihentet.