MEGMARKOL tárgyas ige
Markával erőteljesen megfog, megragad, megszorít vkit, vmit.
Megmarkolja a botot, a buzogányt, a kardot, megmarkolja a → kaszanyelet; megmarkolja a kötelet. Megmarkolja ellenfele nyakát, az ökör szarvát, a ló sörényét, az ütőt. Két kézzel markolta meg a gyeplőt. □ A deák fellépett a tőkére
De ebben a pillanatban vaskéz markolta meg a karját, s rántotta le a fáról. (Móricz Zsigmond) A gulyásnak összekoccant a foga, odakapott a csendőr kezéhez, megmarkolta, és erősen fogta. (Nagy Lajos) || a. (
átvitt értelemben)
Megmarkolja a munkát: nagy lendülettel, erősen kezd dolgozni.
- megmarkolás; megmarkolható; megmarkoló; megmarkolt; megmarkoltat.