MEGOKOL [g-o] tárgyas ige
Megokol vmit: vmely cselekedet okát, indítékát megmondja, megnevezi.
Megokolta mulasztását, távolmaradását. Nyomban meg is okolta, hogy miért csatlakozik a mozgalomhoz. || a. <Vmely állítást, határozatot, tételt> okokkal alátámaszt, vminek a megokoltságát kifejti, feltárja.
Világosan megokol vmit. Megokolja az elméletét, a feltevését, az ítéletet.
- megokolhatatlan; megokolható; megokoló; megokoltat.