Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (népies) Megront vkit, vmit: <babonás hiedelem szerint> varázslattal, boszorkánysággal rontást, betegséget okoz vmely élőlénynek. Azt rebesgették róla, hogy már sok embert megrontott. □ Marhát, embert megrontott varázslatokkal. (Jókai Mór) Az se lehetetlen, hogy Pataki Erzsók rontá meg valami boszorkánypraktikával. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka, régies) Megront vkit: vkinek teljes anyagi v. testi romlását okozza; tönkreteszi. □ Az új emeletes házban annyira megrontotta magát, hogy tavaszra elővette a köhécselés. (Jókai Mór)
3. (választékos) Erkölcsileg romlottá tesz; elzülleszt, elront. Megrontotta a fiatalembert. Szokratészt azzal vádolták, hogy megrontja az ifjúságot. || a. (választékos) <Fiatal leányt> szűzességétől rendsz. erőszakkal megfoszt. Hatalmával visszaélve több fiatal leányt megrontott.
4. <Vmely körülmény fennálló jó viszonyt> rosszra változtat. Elvi ellentétek megrontották barátságukat. A háború megrontotta a szomszédos államok barátságos kapcsolatait.
5. (választékos) <Állapotot, folyamatot> teljesen megzavar, tönkretesz. Megrontja vkinek a boldogságát, az életét, az örömét. □ Mily nagy baklövés! | Most egy igaz szerelmet a nedű | Varázsa által megront bűvöd, és | A hű lett csalfa, nem a csalfa hű. (Arany JánosShakespeare-fordítás) Szemeiből gúny látszott , mely még a jó atyafiak kedvét is megrontotta. (Tolnai Lajos) A legszebb ábrándomat rontja meg. (Mikszáth Kálmán)
6. (irodalmi nyelvben) <Vmely értékes tulajdonságot> jellegétől megfoszt. □ Bennem ifjúkorom alatt az álmíveltség, szemfényvesztés, részrehajlás nem rontották meg az eredeti természetességet. (Táncsics Mihály) Fordulatra volt szükség, a boldogságnak ez a teljessége már csak megronthatta, elrothaszthatta volna az emberben az istenit. (Móricz Zsigmond)