MEGRÓ tárgyas ige (választékos)
<Magatartásáért, tettéért, munkájáért> fennhangon elítél v. megfedd vkit. Hanyagságáért sokszor megrótta az apja. □ Egy szokása volt, melyet meg is rótt
, hogy míg pirongatta, vállát vonogatta. (Kosztolányi Dezső) || a. (iskolai) <Tanári testület> elégtelen tanulmányi előmenetele v. rossz magatartása miatt egy alkalommal rovásban (6) részesít vkit. A fiút megrótták számtanból. || b. <Vmely eljárást, magatartást, szándékot, irányzatot> helytelenítve elítél, és ezt ki is fejezi. Megrója a haszonlesést, s stréberséget. □ Az újabb német költészet egyik tévirányát
megrovom. (Arany János)
megróható; megrótt v. megrovott; megrovat; megrovó.