Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MEGREZDÜL tárgyatlan ige
  • 1. <Dolog, testrész> nyugalmi állapotából rezgő mozgással nagyon rövid időre kissé kimozdul; megrezzen. A hegedű húrja megrezdült. A szempillája sem rezdült meg. Az ablaküveg megrezdült a rázkódtatástól. □ Egy sovány Akác részegen szítta be a drága Napfényt és zöld kontyában tétován Rezdült meg… egy-két fürt virága. (Tóth Árpád) || a. (ritka) <Személy> kissé megrázkódik, megrezzen (2). □ Egy hathónapos idill! Vége! – Könnyülten sóhajtott és megrezdült rá. (Kaffka Margit)
  • 2. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Megrezdül vkinek a szíve v. keble: <külső hatásra> vki rövid ideig tartó örömet v. szomorúságot érez v. kezd érezni. □ Nem rezdül meg többé kebelem dobogva. (Tolnai Lajos)
  • megrendülés; megrezdülő; megrezdült.