FELVÉTEL [ë-e v. e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] fölvétel
- 1. Általában a felvesz (118) igével kifejezett cselekvés, mozdulat, eljárás; az a cselekvés, hogy vmit, vkit felvesznek (vhová). Felvétel hanglemezre, jegyzékbe, pártba, státusba; az állampolgárság felvétele; jegyzőkönyv felvétele; a kereszténység felvétele; kölcsön felvétele; a munka újra való felvétele; népdalok, panasz, tárgyalások, új ruha felvétele; a diplomáciai kapcsolat felvétele; munkások felvétele próbaidőre, állandó alkalmazásra; felvételért folyamodik. Megkezdődtek a felvételek az egyetemre. □ Késő estig tartott a vallomások fölvétele. (Jókai Mór)
- 2. Fénykép készítése. Időzített, közeli felvétel; felvétel reggeltől estig; felvételre kész. □ Pillanatnyi fölvétel után megörökíté a lakomázó társaságot. (Jókai Mór) || a. Ennek eredménye, fénykép. Nagy látszögű objektívvel készült felvétel; hibás, kitűnő felvétel: Szép felvételeket készít. A felvételek egy része nem sikerült.
- 3. (földrajz) Általában az a mérnöki tevékenység, amellyel vmely vidék domborzati, vízrajzi és határviszonyairól, esetleg építményeiről térképet készítenek. Felszínes, futólagos, pontos, részletes, vázlatos felvétel.
- 4. Beszéd, ének, zene rögzítése hanglemezre v. magnetofonra, ill. ennek eredménye. Leforgatják a hangversenyről készült felvételt.
- 5. (film, színház) Egy-egy jelenet filmre vétele. → Helyszíni felvétel; → külső felvételek; → lassított felvétel. Megkezdődtek az új film külső felvételei.