Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELÜL [1] [l-ü] tárgyatlan ige fölül
  • 1. Felül vhova: vmely magasabb helyre ül. Felül az asztalra, az emelvényre. A kis gyerek felült a székre. A pásztor felült a határdombra, és furulyázott. A tyúkok éjjel felültek a szederfa ágaira. || a. <Vmely közlekedési eszközre v. állatra> felszáll, és ott utazás, helyváltoztatás végett helyet foglal. Felül a villamosra, a vonatra; felül a lóra, az öszvérre, a szamárra. Ülj fel, mert indul a kocsi! □ Párizsban önszántunkból felültünk a vonatra. (Kuncz Aladár) Édesapám … megállította a szekeret és felült. (Móricz Zsigmond) || b. (vonzat nélkül) (irodalmi nyelvben, régies) Lóra ül, és hadba száll, harcra indul. □ Fegyverviselő nép mindenki felüljön. (Arany János) Egy szavára felült … a fegyveres székelység. (Jókai Mór)
  • 2. Fektéből ülő helyzetbe helyezkedik. Felül az ágyban. □ Az asszony tünődött, fel-felült ágyában. (Tolnai Lajos) A beteg … az orvos érkeztére felül és vár, hogy az megvizsgálja. (Kosztolányi Dezső)
  • 3. (átvitt értelemben, bizalmas) Felül vminek, vkinek: kételkedés nélkül elhisz vmit, aminek nem kellett volna hitelt adnia, s emiatt lépre megy, becsapódik; engedi, hogy rászedjék, becsapják, megtévesszék. Felül a beugratónak, a demagógiának, a fenyegetődzésnek, a hitegetésnek, az ígéretnek, a provokációnak, a rémhírterjesztőknek, az ellenséges sajtóközleményeknek. Ne ülj fel neki! □ János, maga most ugyancsak felült; azt gondolta, én vagyok a nagyságos asszony. (Jókai Mór) A laikusok felülnek, meglehet … (Mikszáth Kálmán)
  • Szólás(ok): felült neki Lackó v. felült Lackó a nyakára: dologidőben a nagy meleg miatt nem ízlik neki a munka, s a hűvösre megy pihenni; ld. még ló.
  • felülés; felülő.