FELVETÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e] fölvetés
Általában a felvet igével kifejezett cselekvés, eljárás; az a tény, hogy vmit felvetnek.
- 1. (választékos) Felfelé, a magasba történő dobás; feldobás. Egy forintos felvetése.
- 2. Vmely végtag, ill. fej, szem hirtelen fölemelése. Fejének, szemének felvetése.
- 3. (tájszó) Az ágy felvetése: a) az ágy bevetése; b) az ágy megvetése (lefekvéshez).
- 4. Vminek először való említése megfontolás, megvitatás végett. A kérdés, a probléma, a terv, az ügy felvetése. □ Ha
nekem kell valakit megtámadni,
már a gondolat felvetésétől kezdve elviselhetetlen remegés van bennem. (Móricz Zsigmond)
- 5. (szövőipar) A láncfonalaknak a szövőgép, ill. szövőszék hengerére való föltekerése.
- felvetési; felvetésű.