Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. tárgyas <Kisebb tárgyat> ütéssel a magasba v. vmely magasabban levő helyre juttat. Felüti a labdát a háztetőre. || a. tárgyas <Másnál levő fegyvert, eszközt, idegen testrészt> hirtelen erélyes mozdulattal felfelé üt. Felüti vkinek az állát, a karját, a könyökét; felüti ellenfele kardját. Botjával felütötte a rabló karját.
2. tárgyatlan (zene) <Karmester, karvezető vezénylés, ütemezés közben> kezével v. pálcájával a levegőben felfelé üt. A súlyos ütemrész előtt a karmester felüt.
3. Felüt vmijét: vmelyik testrészét v. az abban tartott tárgyat hirtelen felemeli. Felüti a fejét, a homlokát: <meglepődve v. felfigyelve, esetleg ellentmondás jeléül, v. hogy mondjon vmit,> hirtelen felnéz; felüti a szemét: hirtelen lopva feltekint; felüti botját, kardját. □ S így szólt kardját fölütvén a magas egekre: "Esküszöm az erős hadak istenére! | Nem jövök előbb meg s máskép mint Jevével." (Vörösmarty Mihály) [A vén gulyás.] Néz sokáig a padlóra Végre homlokát felütve Néz merően, szól nyugodtan. (Arany János) A heverő vitézek, akik csendes, álmos elandalodással hallgatták , felütötték a fejüket. (Móricz Zsigmond); || a. Felüti fejét: a) <vízben levő ember, állat> hirtelen előtűnik, felbukkan. Felüti fejét a vízből. □ Fejöket rettegve ütik föl [a tenger] Tört tajtéka közűl mélység szörnyü lakói. (Vörösmarty Mihály); b) (átvitt értelemben) hirtelen terjedni kezd; jelentkezik. Felüti (a) fejét az elégedetlenség, a járvány. □ 1883 októberében Budapesten hol itt, hol ott ütötte fel fejét a tüntetés. (Móricz Zsigmond); || b. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) Felüti az orrát: megsértődik és duzzog. □ Őexcellenciája nagyon felütötte az orrát, s többet nem udvarolt. (Jókai Mór)
4. tárgyas <Vmit borító v. vmivel borított tárgyat> hirtelen felemel, ill. fedelét hirtelen felemeli, hogy lássa, ami alatta, ill. benne van; hirtelen felnyit. (történettudomány) Felüti a sisakját; felüti az edény fedőjét; felüti a fás láda, lisztesláda tetejét. □ Fölüti a leveses csészét, s tömve áll az terjedelmes dercegombóccal. (Vas Gereben) Sisakellenzőjét felüti orcátlan. (Arany János) || a. Felüt vmit: könyvet, füzetet rendsz. hirtelen mozdulattal kinyit, ill. egy meghatározott lapot, szöveget benne megkeres. Felüti a könyvet a 42. lapon. Üssük fel a könyvben a 32. lapot! □ Az Úr imádságát ütöm fel. (Reviczky Gyula) A miniszter felütötte az aranykönyvet, s elolvasta az utolsó sort. (Mikszáth Kálmán) Itt az idegen emberek élete mintegy keresztmetszetben jelenik meg előttünk, akár egy regényben, melyet találomra fölütünk valahol. (Kosztolányi Dezső) || b. tárgyas (játék) <Lapjukkal lefelé fordított kártyák közül egyet v. néhányat> hirtelen fölemelve megfordít és az asztalra tesz v. csap, hogy lapja így látható legyen. □ Az első kártya, melyet felütött, pique hetes volt. (Herczeg Ferenc)
II. tárgyas Ütve feltör.
1. <Tojást> odakoccant vhova v. megkoccant, hogy a héját feltörje és a tartalmát szabaddá tegye. A rántottához felütött hat tojást.
2. (ritka) <Testrészt akaratlan odaütéssel, kül. eleséskor> megsebez, rajta a bőrt véresre horzsolja. Ahogy hirtelen a könyv után kapott, kezét felütötte az asztalban. Elesett, és a térdét alaposan felütötte.
III. tárgyas Ütve odaerősít v. létesít vmit.
1. <Patkót, sarkantyút> ütésekkel, kül. szögek beverésével felerősít; felver. □ Egyik lovunk patkója leesett; míg azt fölütötték, folyton meredtek szemeim a Kárpátokra. (Petőfi Sándor)
2. (régies) <Zászlót> vhova kitűz. □ Duna-partban egy nagy zászló volt felütve. (Arany János) Szemed láttára üti fel bástyáidon a győztes lobogót (Jókai Mór)
3. <Kisebb alkalmi építményt, tartózkodásra szolgáló alkalmatosságot, telephelyet> egyszerű alkatrészekből összerak, s így gyorsan v. hevenyészve felépít. Felüti a sátort. A késes az utcasarkon ütötte fel bódéját. Az istálló mellett hevenyészett szárnyék volt felütve. □ Pompejus oszlopának talapzatánál egy vándor beduin üté fel sátorát. (Kossuth Lajos) A romok között volt felütve a tábori kórház. (Jókai Mór) || a. Felüti a tanyáját: a) <egy v. több ember> vhol letelepszik, és azt a helyet kezdi ideiglenesen vmely szempontból otthonának tekinteni. A társaság egy körúti kávéházban ütötte fel tanyáját. □ Elhagyott parkokban ütjük fel tanyánk. (Tóth Árpád) Vacsorára alig ment haza a Club des Parisiens-ben ütötte föl tanyáját, ahol törzsasztalt kapott. (Kosztolányi Dezső) b) (átvitt értelemben) <állapot, hangulat vhol, vmely közösségben> bizonyos időre állandósul és az embereket hatalmába keríti. Valahol a boldogság, az elégedetlenség, a szomorúság üti fel tanyáját. □ Megragadóbb az a kör, melyben a szeretet ütötte föl a tanyát. (Vas Gereben)
IV.
1. tárgyatlan (népies) <Katonának> felcsap. □ Édes anyám ne sírj értem, Hogy huszárnak felütöttem. (népköltés)
2. tárgyas (ritka) Felüti vkinek az orrát: <szag> megcsapja vkinek az o. □ A dohányszag üti fel az orrom. (Vas Gereben) Felütötte az orrát a legénységnek a jó pecsenyeillat. (Jókai Mór)