Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELVILLAN tárgyatlan ige fölvillan
  • 1. <Fény, fényes tárgy> a sötétben egy pillanatra feltűnik, aztán eltűnik. Nagy messzeségben felvillant egy autó lámpájának a fénye. □ Az orosz sorhajók háromszáz ágyúval adtak sortüzet … Egész hajóoldalak egyszerre villantak fel a köd homályában. (Jókai Mór) Új fénypont villan fel, kicsiny és sárga. Felvillan és eltűnik, talán nincs is, talán csak káprázat volt. (Nagy Lajos) || a. <Szem, tekintet vmely érzelem hatására> hirtelen fényleni látszik, egy pillanatig ragyog; felragyog. A jó hír hallatára felvillant a szeme. □ Fölvillantak a beteges megtörött ember beesett szemei. (Tolnai Lajos) Felvillant a szeme, ha egy kedvére való asszony lépkedett el mellette. (Krúdy Gyula)
  • 2. (átvitt értelemben) <Vmely gondolat, eszme, emlék> hirtelen, egy pillanatra felbukkan, felmerül vkiben. Felvillant agyában egy gondolat. □ Csak néha villant föl agyában a szörnyű valóság. (Eötvös József)
  • felvillanás; felvillanó; felvillant; felvillantat.