FELTERJESZTÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e] fölterjesztés (
hivatalos)
Általában a felterjeszt igével kifejezett cselekvés, eljárás; az a cselekvés, hogy vmit, vkit felterjesztenek vhová.
- 1. Vmely hivatalos ügynek, iratnak alsóbb hatóságtól a felettes hatósághoz v. hivatalos személyhez való küldése, továbbítása. A folyamodványok, iratok, kérvények felterjesztése. || a. Vmire, főleg érdemek elismerésére való javaslat tétele vmely felettes hatósághoz. Vkinek előléptetésre, érdemrendre, jutalomra, kitüntetésre való felterjesztése.
- 2. Vmely felettes v. felsőbb hatósághoz beadott szóbeli javaslat. Felterjesztéssel él. A kinevezések ügyében felterjesztést intézett a miniszterhez. Felterjesztésünket elfogadta a minisztérium. □ Határozatba ment, hogy a hadügyminiszternek teendő a felterjesztés. (Jókai Mór) || a. Ennek írásos formája. Felterjesztésünket már iktatták. A felterjesztést bevitték a miniszterhez.
- felterjesztéses; felterjesztési.