FELTART tárgyas ige föltart
1. Felemel és egy ideig úgy tart vmit.
Feltartja a kezét: <rendsz. szavazásra v. jelentkezésre> felemeli a kezét;
feltartja a zászlót, a zsebkendőjét. □ Tartsd fel három ujjad: esküdjél az égre. (Arany János)
- 2. Továbbhaladásában (meg)akadályoz, megállásra bír v. kényszerít, feltartóztat vkit, vmit. Ne tartsd fel, hadd menjen tovább. Feltartotta a menekülő tolvajt. □ Előre! Amott szalad! Fogjátok el! Tartsátok fel! (Jókai Mór) Sváb cselédek vihogtak,
egymásba karolva
, föltartották a járókelőket, megakasztották a forgalmat. (Kosztolányi Dezső) Szép proletár,
állj meg a szóra! Nem fogsz úgyse becsapni, minek tartasz föl utamban! (József Attila) || a. <Ellenséges támadást> ellentámadással v. erős védelmi harccal egy időre elhárít, megszüntet. Egy ezreddel feltartotta az ellenség egész haderejének támadását. || b. <Csapást, ütést> felfogva elhárít. A vívó pengéjével feltartotta a szúrást. Feltartotta az állára szánt ütést. □ Cseng-döng paizs és sisak orma, Amint a suhogó nyilakat föltartja rezével. (Vörösmarty Mihály) Kardcsapásait nem volt képes feltartani fegyver. (Jókai Mór)
- 3. Munkájában akadályoz, hátráltat vkit. Ne tarts most fel, mert sok a dolgom! Nem tartalak fel, ha kérdezek valamit?
- 4. (népies, régies) Fenntart (35). Két helyet tartottak fel nekünk. □ Élni nem fog azon nemzet, mint azon ember sem, kit nem saját életereje tart fel, hanem csak másoknak gyámolítása. (Kossuth Lajos) Ottlétemkor színészek voltak s két-három hónapig fel bírták tartani magukat. (Arany János)
- feltartás; feltarthatatlan; feltartható; feltartó; feltartogat; feltartott.