FELÜGYELŐSÉG [ë-e v. e-e; l-ü] főnév -et, -e [ë, e] fölügyelőség
- 1. Annak a foglalkozása, tisztsége, akinek vmire való felügyelet a feladata. Felügyelőségének ideje alatt biztosította az ellátás zavartalanságát.
- 2. Az a hivatalos szerv, amelynek feladata vminek az ellenőrzése, a rá való felügyelet. Állattenyésztési, gazdasági, háromszögelési, háziipari, lótenyésztési, selyemhernyó-tenyésztési felügyelőség; → szociális felügyelőség; szőlészeti és borászati felügyelőség. □ Iskolai felügyelőségünk változott. (Arany János)
- 3. Az ilyen személy v. szerv helyisége. Látogatókat és feleket a felügyelőségen csak 12 és 14 óra között fogadnak.
- 4. Az ott dolgozók összessége. A felügyelőség jó munkát végzett. A pécsi felügyelőség nyerte meg a munkaversenyt.
- felügyelőségi.