Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELSZÓLALÓ melléknév és főnév fölszólaló
  • 1. melléknév Olyan, aki, ami felszólal (1–3). A költségvetési vitában felszólaló képviselő; az intézkedés ellen felszólaló ügyfelek.
  • II. főnév -t, -ja Az a személy, aki vminek a megtárgyalása során felszólal(t). A felszólalók élesen kikeltek a tervezett intézkedés ellen. || a. (régies) Az a személy, aki vmit szóvá tesz, vmi ellen szót emel. □ Azt adok, mit vajmi ritkán kaptok, Ti királyok, nyilt őszinte szót, Ahogy tetszik, köszönjétek meg, vagy Büntessétek a fölszólalót. (Petőfi Sándor) Egyike azon uraknak, kik … hivatalos arccal jártak-keltek …, száraz hangon mondá: – … a temetés még nem mehet végbe. – Fenyéry a felszólalóban Krénfy pesti ügyvédet ismeré fel. (Jókai Mór)