FELSŐSÉG [ë v. e] főnév -et, -e [ë, e] fölsőség (
ritka,
régies)
Felsőbbség (12). □ [Coriolanus] Rómának az, mi A halnak a sas, mely megfogja azt Felsőségénél fogva. (Petőfi SándorShakespeare-fordítás) A felsőség
talán el is engedi a büntetésünket. (Mikszáth Kálmán) Telkük
hátával a méltsás [= méltóságos] úr telkére feküdt. A jegyző igen tartott a felsőségtől. (Petelei István)