FELRETTEN tárgyatlan ige fölretten (
választékos)
<Személy álmából, nyugalmából v. elmélyedéséből> megrettenve hirtelen felébred.
Felrettent a pokoli lármára. □ Csak egy-egy fóka ver zajt, vízbe bukva, Amint felretten lépteink zaján. (Madách Imre) Lázas vízióiból felrettent, mikor az orvosságos üveggel mellé álltam. (Kuncz Aladár)
- felrettenés; felrettenő; felrettent.