FELÜLÍGÉR [l-í] ige fölülígér
tárgyatlan <Vásárláskor, árverésen> a megszabott, kikiáltott v. megajánlott árnál többet ígér.
Az egyik árverező felülígért. || a. tárgyas (
ritka) <Vmely megszabott, kikiáltott v. megajánlott árat> ajánlatával felülmúl.
Az asszony tíz forinttal felülígérte a csirke árát. || b. tárgyas (
ritka) Ráígér. □ Jaj volt annak, ki egy árverésen öt garast mert fölülígérni. (Vas Gereben)
- felülígérés; felülígérő; felülígért.