FÉLTE [e] főnév (személyragos) féltem, félted [ë, ë], féltünk, féltetek [ë-ë], féltük v. (régies) féltök
Rendsz. csak -ben ragos alakban: (régies, választékos) Féltében: azért, mert fél; félelmében. Remegett féltében; nagy féltében mozdulni sem mert. □ Te gyáva jószág, Féltedben elszalajtád madarad? (Arany JánosArisztophanész-fordítás) Féltében a kemencébe bújt. (Jókai Mór)