Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELTÜZEL tárgyas ige föltüzel
  • 1. <Éghető anyagot> tűz táplálására, tüzelésre felhasznál; eltüzel. Volt itt egy rossz szék, de feltüzeltük. □ Fejfáját feltüzelték azon a télen a táborozó hadcsapatok. (Jókai Mór) || a. <Bizonyos mennyiségű tüzelőanyagot> tüzelésre egészen felhasznál; eltüzel. Volt öt mázsa fánk, de már feltüzeltük.
  • 2. (átvitt értelemben) Hevületbe, tűzbe hoz, tűzzel, lelkesedéssel tölt el; felbuzdít, felhevít, föllelkesít. Az új lehetőség egészen feltüzelte. Lelkes szavai feltüzelték a harcosokat. A vágytól, dühtől feltüzelve. □ Az akadályok feltüzelik bátorságomat. (Petőfi Sándor) Feltüzelte őket a néhány okos szó. (Mikszáth Kálmán) A mámor és a különös hangulat feltüzelte képzeletét. (Kuncz Aladár)
  • 3. (átvitt értelemben) Felingerel, felbosszant, felbujt vkit. Feltüzelte a szomszéd ellen. □ Ily haszontalanság annyira feltüzel, Hogy egymás ellen karddal rontotok? (Petőfi Sándor) Majd feltüzelem Egy … merényre. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
  • feltüzelés; feltüzelget; feltüzelhető; feltüzelő; feltüzelődik; feltüzelt; feltüzeltet.