FELTÖRÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e] föltörés
- 1. Általában a feltör igével kifejezett cselekvés, ill. az a cselekvés, hogy vmit feltörnek; vminek töréssel való erőszakos felnyitása, felbontása. A dió, a lakás, a levél, a pecsét, a zár feltörése. || a. Vminek felszántása. A gyep, a legelő, a parlag feltörése.
- 2. A feltörik (1) igével kifejezett történés, folyamat, az a tény, hogy vmi feltörik. A kéz, a láb, a nyak, a tenyér feltörése.
- 3. Vminek nagy erővel, lendülettel a felszínre jutása, (ki)törése. A gáz, az olaj, a forró víz feltörése. || a. Felfelé vezető úton, akadályokon át, fáradságos előrehaladás, feljutás. A meredek, bozótos hegyoldalra való feltörés. || b. (átvitt értelemben) Vmely nem várt v. korábban elnyomott, korlátok közé szorított dolognak, jelenségnek, mozgalomnak v. társadalmi csoportnak hirtelen nagy erővel történő megnyilatkozása, érvényesülése, térhódítása. A nép alkotó vágyának, forradalmi erejének feltörése; az ifjúság feltörése.
- feltöréses.