FELTÁPÁSZKODIK  tárgyatlan ige föltápászkodik
<Fektéből> nehézkesen, körülményesen, lassú, támaszkodó mozdulatokkal felkel. 
Feltápászkodik az ágyból. Az elesett, leütött ember feltápászkodik a földről. A lerogyott ló feltápászkodott a földről. □ Úgy földhöz ütött, hogy alig bírtam feltápászkodni. (Mikszáth Kálmán) Emberek tápászkodtak föl az ágyból, tollpihével hajukon, álomtól részegen. (Kosztolányi Dezső) || a. <Ülő helyzetéből> nehézkesen, lassan, kelletlenül feláll. 
Feltápászkodott a székből v. 
a székről. □ Az asszony feltápászkodik, kivakarja magát a gyerekei keze-lába közül. (Móricz Zsigmond) || b. (
ritka) Nehézkesen felkapaszkodik vhová. □ Jancsi segedelmével a helyreállított szánra fel tudott tápászkodni. (Jókai Mór)
- feltápászkodás; feltápászkodó; feltápászkodott.