FELTÁRÁS főnév -t, (-ok), -a föltárás
Általában a feltár igével kifejezett cselekvés, eljárás, tevékenység; az a cselekvés, hogy vmit feltárnak.
- 1. (választékos) Vminek teljes felnyitása, szélesre tárása. Az ablak, az ajtó, a kapu feltárása; a láda fedelének feltárása.
- 2. (átvitt értelemben is, gyak. választékos) Vmit rejtő, magába záró dolognak felnyitása, hogy a benne levő hozzáférhető, megismerhető legyen. Lelkének, szívének őszinte feltárása. A has, a koponya, a seb feltárása. A sír, a koporsó feltárása. || a. (átvitt értelemben is, gyak. választékos) Vminek, amit vmi takar, magába zár, elrejt, láthatóvá tétele, felfedése a takaró, rejtő anyag felnyitásával, eltávolításával, az ilyen körülmény tisztázásával, felfedésével. Az agydaganat, a fekély feltárása. A hibák, rejtett tartalékok, a titok, veszélyek feltárása. Érzelmeinek, álláspontjának nyílt feltárása. || a. (bányászat) Ásványi telep(ek) fekvésének, nagyságának, művelésre érdemes voltának megvizsgálása és a termelésre való előkészítése, hozzáférhetővé tétele, fúrólyukak, aknák, tárók v. külszíni fejtés által. Ércek, gyógyforrások, gyémánt-, olajmező, széntelep, szénvagyon feltárása.
- 3. (műszaki nyelv) A nyers érc felaprítása olyan nagyságúra, hogy az eredetileg egymással összenőtt különféle ásványok szemcséi egymástól szabaddá váljanak.
- 4. (mezőgazdaság) Az az eljárás, amellyel eredeti állapotában az élő szervezetre káros v. nehezen feldolgozható nüvényi tápanyagokat (részint mechanikai eljárások, ill. vegyi folyamatok segítségével) veszélytelenné, ill. könnyen emészthetővé teszik (pl. silózás, párolás, puhítás).
- feltárási.